Használjuk a gyerekülést, mindig bekötjük a gyerkőcöket a kocsiban, igyekszünk megóvni őket minden bajtól, ám a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsa által közölt kutatás szerint nagyon kevesen használják az internetes, illetve televíziós biztonsági megoldásokat: a gyerekzárat.

Sokszor és sok fórumon téma a biztonságos Internethasználat, illetve hogy mitől és hogyan kell megóvni a gyerekeket, azonban sokak számára még ma is kérdés, mégis pontosan miért hasznos a gyerekzár és hogyan érdemes használni.

Persze, mindenki igyekszik lefektetni a szabályokat és megtanítani az utódoknak, mikor és mit lehet nézni a TV-ben, valamint az Interneten. Ennek ellenére sokszor még mi magunk is belefutunk kéretlen tartalmakba vagy csábulunk el egy-egy hirdetés láttán és kattintunk. Hát még a gyerekek! Elég egy hangzatos cím, kép vagy egy tiltott tartalom és máris olyat látnak, olvasnak, ami nem éppen nekik való.

Ekkor lép életbe a gyerekzár. Ennek egyik legkézenfekvőbb és legegyszerűbb módja a program televízón való alkalmazása: csak egy kis időt kell rászánni, hogy azokat a – főleg pornográf vagy erőszakos – tartalmakat elzárjuk a kicsik elől, amelyeket mi károsnak tartunk.

Most jön a keményebb dió, az Internet. Első körben mérlegeljük, hány éves kortól szeretnénk elektronikus kütyüket adni a gyerekek kezébe? Bár ezt mindenki maga dönti el, de azzal számoljunk, hogy hiába minden elővigyázatosság, aki telefont, tabletet és egyéb eszközöket enged használni már nagyon fiatal korban, az bizony hatalmat és rengeteg – sokszor a felnőttek számára is túl sok – információt ad gyermeke kezébe. Az azonban mindenképp megnyugtató, hogy manapság rengeteg szűrőprogram létezik, melyek segítségével blokkolni tudunk bizonyos oldalakat és témákat. Az sem kerül semmibe, ha a gyerekek által használt eszközökről letöröljük a social applikációkat, illetve a Youtube esetében használjuk a gyerekzárat.

Hazánkban a 9-16 év közöttiek csaknem kétharmadának van legalább egy profilja a közösségi médiában, amely már önmagában rengeteg veszélyt rejt. Sokszor követhetetlen, hogy ki milyen tartalmat oszt meg magáról és kikkel lép kapcsolatba. A leghatékonyabb védelem, ha leülünk velük beszélgetni és felhívjuk a figyelmüket arra, hogy csak olyat tegyenek, osszanak meg magukról, amit az életben, a valós világban is vállalnának. Tegyék fel maguknak a kérdést: pár év múlva is szívesen látnám ezt a képet magamról? Az életben is szóba elegyednék ezzel az idegennel?

A már említett szűrőprogramoknak hála, ma már több módon is tudjuk ellenőrizni, milyen tartalmakat és mennyit fogyasztanak gyerekeink. Vannak olyan szoftverek, amelyek nem korlátozzák ugyan a neten való keresgélést, de a szülő nyomon tudja követni, ha kéretlen tartalom felé irányul a kicsik figyelme. Ha ez túl „kémkedősen” hangzik, akkor vannak olyan programok is, amelyek az Interneten töltött időt korlátozzák, vagy segítik megakadályozni a személyes adatok kiszivárgását. Többek között az NMHH is rendelkezik saját, letölthető gyermekvédelmi szűrőszoftverrel, ebből a cikkből pedig tájékozódhatsz milyen más, hasonló jellegű programok állnak még rendelkezésre a témában.

Az Internetre és a TV-re nem kell mumusként tekinteni, hiszen kikerülhetetlenek és sok esetben hasznosak, nem csak a mi életünkben, de a gyerekek számára is. A problémák megelőzéséhez pedig nem elhanyagolható a gyerekekkel való nyílt kommunikáció és az edukáció, hiszen a legnagyobb szűrök ők maguk. Ha tudják mit szabad és mit nem, illetve mernek segítséget kérni ha bajba kerülnek, akkor együtt sikeresen átvészelhető ez az érzékeny időszak.