Segítség

Elgondolkodtató, sokszor tanulságos, azonban időnként már-már ijesztő előadást tartott Tari Annamária pszichológus „Az internet hatása a gyermekekre és fiatalokra” című konferencián, amely ismét rámutatott arra, hogy mennyire fontos a helyén kezelni a gyermekek internetezését. A szakember elmondása szerint a Z és az Y generáció (az 1980 után születettek) életében a látható offline tér (vagyis a valóság) felett lebeg az az online tér, amelyet a felnőttek többsége nem ismer, pedig pont ez a terület tartalmazza azokat a konfliktusokat, amelyek megoldásában a gyerekeknek segítségre van szükségük.

Az természetesen nem újdonság, hogy a világháló a számos hasznos dolog mellett komoly veszélyeket is tartogat a fiatalok számára, azonban Tari Annamária érdekes aspektusokat is felvillantott előadásában. Így például beszélt arról, hogy az interneten milyen könnyen átélhető a csoportélmény – nyilván a különböző közösségi megoldásokra utalva ezzel –, azonban a helyzet az, hogy nem minden esetben választhatjuk meg a résztvevőket, ami már önmagában is konfliktusforrás lehet. Ennek a közegnek szabályai vannak, amelyekhez alkalmazkodni kell. A tinik megváltoznak az interneten való időtöltés miatt, és ez hatással van a viselkedésükre is. Nem mindig egyszerű visszatérni az online-ból az offline térbe, és fontos, hogy a szülők is megértsék ezt.

A fiatal generáció a szakember szerint egyre türelmetlenebb, a gyerekek úgy érzik, hogy minden felgyorsult, emellett egyre inkább úgy vélik, hogy túlinformáltak, miközben a mi régi fogalmaink szerint nem rendelkeznek kellő mennyiségű információval. Mindenképpen elgondolkodtató az is, hogy bár a tinik úgy érzik, hogy értik a világot, valójában az a helyzet, hogy gyerektestben felnőtt élményekkel rendelkeznek, tehát olyan élményeik vannak, amelyeket képtelenek felnőtt segítsége nélkül kezelni.

Felnőttként érdemes figyelembe venni azt is, amikor azt tapasztaljuk, hogy a gyermekek változnak a világhálón őket érő hatások miatt, vagy amikor mikrogenerációk nőnek fel úgy, hogy nincs meg számukra az a háborítatlan nyugalom, amely a korábbi generációknál még megvolt. A fiatal, digitális generációk már nem feltétlenül szeretnek önállóan és egyedül gondolkodni. A mostani gyerekeknek egy, a korábbitól jelentősen eltérő szempontrendszerhez kell alkalmazkodniuk, amelyben a felnőttektől megkapható értékrendszer nem mindig látszik fontosnak.

Az online tér azonnali érzelmi szükségkielégítést biztosít. Tari Annamária megfogalmazása szerint az érzelmi inkontinenciával (ha úgy alakul, a gyerek akár három másodpercen belül posztolja, ami vele történik) együtt ez egy olyan érzelmi működés, amely után – ha ez folyamatos – nem annyira vonzó az offline tér, így nem szívesen hagyják el az online teret. A gyerekek most is olyanok, mint régen: feszegetik a határokat, csak az a baj, hogy a szülőknek és a tanároknak sok esetben fogalmuk sincs arról, hogy mik ezek a határok.

Joggal merül fel tehát a kérdés, hogy mi a helyes magatartás, mit tehetnek a szülők és pedagógusok, hogy kezelni tudják a helyzetet? Nos, a szakember álláspontja szerint a legjobb, amit tehetnek, hogy maguk is megismerik az online világot. Ez ugyanakkor önmagában nem elegendő, nagyon fontos az is, hogy téma legyen, szóba kerüljön a családi beszélgetéseken az is, hogy mi történt az internetezés közben. Tari Annamária előadásába idézett egy kutatást, melynek eredménye szerint az a család, amelyik beszélgetéseiben hetente legalább kétszer nem tematizálja az internetet és az online teret, nem tud segíteni a gyerekének, ha az bajba kerül a világhálón. Ennek oka az, hogy a gyerek nem biztos, hogy el fogja mondani a problémáját, ha a magyarázást elölről – esetleg hetekkel korábban történt eseményektől – kell elkezdenie, vagy ha a szülő nem ismerős az online világban. A mai gyerekek teljesen más közegben szocializálódnak, amelynek ismerete tehát elengedhetetlen úgy a szülők minta a tanárok számára.